Gyászoljuk Pacor Vilmos testnevelőtanárt
2023. október 21-én 77 éves korában elhunyt Pacor Vilmos, Tahitótfalu kedves lakosa, a Tahitótfalui Pollack Mihály Általános Iskola és AMI kézilabdaedzője, testnevelőtanára.
Az október 28-i temetésén a Református temetőben százak vettek búcsút a szeretett Családtagtól, Tanártól, Baráttól, Kollégától, Szomszédtól.
A gyászoló család kérésére az egyházi csodálatos búcsú mellett egy-egy volt Kollégája búcsúztatta Vilmost, a Kerék Utcai Általános Iskolából Óbudáról és a Tahitótfalui Pollack Mihály Általános Iskola és AMI-ból.
Iskolánk nevében Zakar Ágnes intézményvezető fejezte ki közösségünk gyászát, fájdalmát.
„Tisztelt Gyászoló Család, Rokonok, Kollégák, Barátok, Tanítványok!
Kedves Anikó!
Mély fájdalommal búcsúzunk ma Pacor Vilmos kollégánktól, barátunktól, tanárunktól.
Vilmos a Tahitótfalui Pollack Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola közösségéhez tartozott évek óta.
Kezdetben a kézilabda sportkörünket vezette magas szinten, versenyekre jártak tanítványai, többek az ifjúsági válogatottig vitték az általános iskola utáni karrierjüket kézilabdásként.
Évekig szervezett nyaranta a Gyerekeknek egyhetes Balaton körüli kerékpártúrát. Egy másik alkalommal a Rotary Grandén a gyerekekkel kerekezte körbe a Szentendrei- szigetet.
Tavaly szeptember 1-jétől tanári közösségünk tagja lett. Sohasem felejtem el Neki, hogy egy hívó szóra vállalta az iskolai tanítást, amikor jeleztük neki, hogy testnevelőtanár nélkül maradtunk. „Jövök, aranyom” mondta. Semmi meggondolom, visszahívlak. A tankerület nem hitt a szemének, amikor Vilmos születési dátumát és munkabírását hasonlította össze.
Hihetetlen jó testnevelőtanár, kolléga, barát. Hívő katolikusként ki nem ejtem a „volt” szót, bizton tudom, hogy hol van most Vilmos, jó helyen, de nekünk pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Hiányozni fog kedves lénye, komoly munkabírása, de kiváló humora is.
Műtétjére két hétre ment el táppénzre idén február elején, „február végén folytatom”, mondta. „Pár hét múlva találkozunk, ha nem, tartsatok meg jó emlékezetetekben!” Még próbáltam elütni ennek a súlyát, hogy minden rendben lesz, de sajnos nem lett folytatás. Kiváló munkájáért szóló ajándékát, oklevelét a júniusi pedagógusnapon, de a tanévzárón, majd a tanévnyitó ünnepségen sem tudtam átadni neki. Az irodámban várta a csomag a találkozót, emlékeztetett Vilmosra nap, mint nap, a következő ünnepen már jól lesz, tudunk találkozni, reménykedtem, de nem így lett. Feleségének, Anikónak tudtam odaadni a Vilmosnak szánt kis ajándékunkat most, köszönetünket kifejezni így utólag.
Vilmosnak a munkája mellett a hazája és a családja jelentett még sokat, Családját gyakran, mindig nagy szeretettel emlegette, ŐK most is, utolsó pillanatig mellette voltak.
Drága Vilmos! Fájó szívvel, köszönettel búcsúznak Tőled „angyalkáid”: 374 tanítványod , 60 kollégád.
Nyugodjál békében, sohasem felejtünk el. Mindig itt leszel velünk.
