Erdélyi élménybeszámoló és köszönet a vendéglátóinknak
Tisztelt Dimény Attila és Simon István Igazgató Urak, Keresztessy János Igazgatóhelyettes úr!
Tisztelt kézdivásárhelyi TANÁROK és SZÜLŐK!
Kedves Ágnes, Enikő, Zsolt, Árpád, Attila, István és János!

Csodálatos öt napért szeretnénk köszönetet mondani kézdivásárhelyi BARÁTAINKNAK, vagyis NEKTEK, amit Nálatok és Veletek tölthettünk el Erdélyben!
Kézdivásárhely gyönyörű város a látványosságaival: az udvartereivel, a Vigadóval, az Incze László Céhtörténeti Múzeummal, a határőr altisztképző katonai nevelde hatalmas épületével, a csodálatos főterével, az ikonikus Gábor Áron szobrával, mely mindig, de még jobban március 15-én emlékeztet bennünket magyarokat és székelyeket az összetartó erőinkre, melyek magyarságunk mellett a szabadság eszméje.
Az utazás előtt a Gyerekeknek elmondtuk, hogy még egy olyan az 1848-as forradalomra emlékező március 15-i ünnepély nincs, mint Kézdivásárhelyen, ez be is igazolódott.
Szájtátva néztük a huszárfelvonulást, a környező falvakból érkező Kossuth-nótákat éneklő feldíszített lovaskocsikat. „Ági néni, képzelje el, hogy nemcsak a téren, de Gelencéig énekeltünk végig az úton!”-mondta egy tanítványunk, aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy lovaskocsin vehetett részt a felvonuláson.
Testvériskolánkkal, a Molnár Józsiás Iskolával mi negyvennégyen, 36 tahitótfalui diák és 8 tanár is felvonulhattunk március 15-én az Ünnepélyen, egy életre beíródik a szívünkbe!
Tetézte még ezt az élményt március 15-én az iskola sportcsarnokának ünnepélyes felavatása, az ünnepélyen az iskola kórusa és zenekara előadásában felcsendült örök testvériskolaimottónk, közös hitvallásunk: „Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom; a szüleim nyelvét elvenni nem hagyom.”
A Molnár Józsiás parkban közösen emlékeztünk, énekeltünk, Nagy Jázmin tanítványunk Arany János versét szavalhatta el, majd közösen helyeztük el a megemlékezés koszorúját a volt országgyűlési képviselőnek, testvériskolánk névadójának síremlékénél.
Nagyon jól sikerültek az iskolában szervezett közös programok. Bepillanthattunk egy erdélyi iskola életébe, nagyszerűen sikerült minden nap a közös iskolai együttlét: az élménypedagógiai foglalkozás, a huszárbemutató, a közös éneklés és a próba az ünnepélyre.
Jutott idő kirándulásra is. Meglátogattuk a világörökségnek számító Szent László-freskóról híres katolikus templomot Gelencén, a gyönyörűen felújított református erődtemplomot és a Csángó Néprajzi Múzeumot Zabolán. A Szent Anna-tavat is bejártuk, ide elkísértek bennünket a vendéglátó gyerekek is. Idegenvezetőnk Dimény Attila múzeumigazgató úr volt, nagy köszönet Neki ezért a kíséretért, nagy tudásának átadásáért!

A vendéglátás a Gyerekeknek a székely családoknál remek volt. Köszönjük a befogadócsaládok vendégszeretetét, kedvességét és figyelmességét.

Nekünk, tanároknak a Gábor Áron Líceumban volt jó szállásunk. Felejthetetlen élményt nyújtottak az esti beszélgetések, a vacsorák a Székely fogadóban. Az iskolában a Tanárokkal, az Igazgatósággal történt beszélgetések során bepillanthattunk egy erdélyi iskola életébe, az iskola vezetésének szépségeibe, de nehézségeibe is. Utolsó este vendéglátóink megörvendeztettek bennünket a Vigadóban a március 15-i ünnepi előadással. Molnár Levente operaénekes és a
Magyar Rhapsody Projekt „Te szent Magyar hazám!” című fergeteges műsorát tekintettük meg.
Az 1800 km, amit utaztunk a találkozásért, összekovácsolta a magyar csapatot is. Hazafelé a kincses Kolozsvárt is megtekintettük, Mátyás szülőházánál tettük tiszteletünket és a Fadrusz János által megformált Mátyás-szobor előtt fotót készítettünk az emlékezetnek.
Határon átívelő barátságok születtek és erősödtek meg a székely-magyar Gyerekek között és köztünk, felnőtt tanárok, szülők között is.
Még egyszer köszönet Mindenért, a Vendéglátásért, a felejthetetlen élményekért, hogy együtt lehettünk veletek Erdélyben: „Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó, magyarnak lenni igenis jó!”
Várunk Benneteket vissza Magyarországra sok szeretettel!

 
Zakar Ágnes és Vaczó Zoltán iskolavezetés
a Tahitótfalui Pollack Mihály Általános Iskola és AMI Tanárai, diákjai

Köszönet:
Schubert Mihály és Szalay Zoltán buszvezetőknek
Tahitótfalui Pollack Mihály Általános Iskola és AMI 36 utazó diák Szüleinek

Támogatóink, segítőink:
Dr. Sajtos Sándor polgármester és Tahitótfalu Önkormányzata   

Benkovits Mónika, Béres Gabriella Polgármesteri Hivatal

Dombai Ferenc „Kőhegy aranya” méz Szentendre

Nagy Zoltánné Csilla kísérőtanár

Kiss Károlyné, Boda Anna szentendrei képviselők

Gyerek-, fiatalszemmel:

„Nagyon örültem amikor megtudtam, hogy újra van lehetőség márciusban Kézdivásárhelyre utazni. Mivel 2018-ban mi voltunk az első osztály az iskolából, aki a Határtalan program által utazhatott Erdélybe: Kézdivásárhelyre. Már akkor is rengeteg élménnyel és új barátságokkal tértem haza. Ez a mostani kirándulásnál se volt máshogy. Rengeteg szép helyet, tájat, templomot, szobrot, ünnepségeket és más különlegességeket láttunk. De a fő dolog, amiért kiutaztunk, az a március 15-ei ünnepség volt. Nagyon szép és különleges élményekben volt részünk. Számomra a legnagyobb dolog, ami kint történt az volt, hogy az 5 éve nem látott barátnőmmel találkoztam. Ilyenkor szembesül vele az ember, hogy igenis van " határtalan barátság" ennyi éven keresztül.”
Budai Annabella

„Nekem a legjobban a felvonulás és a Szent Anna tó tetszett. Nagyon kedvesek és vendéglátóak voltak az Erdélyiek. Örülök h részt vehettem egy ilyen jó utazáson és köszönöm az Erdélyi családnak a vendéglátásukat”
Mező Mínea 8.b

„Tavaly ősz óta nagyon vártuk a kézdivásárhelyi kirándulást, ami még az elképzeltnél is sokkal jobban sikerült. Az úton a legjobban a Fogarasi-havasok távoli látványa tetszett. Az ott töltött napok nagyszerű kirándulásokkal teltek, a fogadó családok is nagyon kedvesek voltak. Nekem a legjobban a Szent Anna-tó tetszett és a március 15-i felvonulás is örök élmény marad, jó volt együtt ünnepelni.
A visszaút is nagyon jó volt, olyan volt, mintha három évszakon mentünk volna keresztül, láttunk kopár erdőket, havas tájakat és ébredő természetet. Megálltunk Kolozsváron, ahol a Szent Mihály templomot és Mátyás király szülőházát tekintettük meg.”
Onucsán-Sipeki Benedek 7.b