Tahitótfalui Pollack Mihály Általános Iskola és AMI

pollacksuli
  • 2021. Tahitótfalu
  • Kossuth Lajos u. 26.
  • Tel.: 06 26 385 741
  • E-mail: szigetisk@gmail.com
Vissza a hírek oldalra

Az iskolapszichológus levele

 

Mivel tudjuk támogatni a gyerekeket a járvány idején?

 

-- Elsősorban azzal, hogy mi magunk rendben vagyunk. (Erre nézve a dokumentum második része ad ötleteket, melyek jó részét a gyerekekkel közösen is alkalmazhatjuk.) Krízis és növekvő aggodalmak esetén a gyermekek a felnőttekre (elsősorban a szüleikre, szoros kapcsolatban lévő rokonaikra, illetve az őket oktató-nevelő felnőttekre) támaszkodnak stabilitás és biztonságérzet terén. Ezért a mi dolgunk, hogy a gyerekek felé nyugalmat, biztonságot sugározzunk, és jelen legyünk a számukra. Ha a felnőttek zaklatottak, a gyerekeknél is zavarodottság, pánikhangulat lép fel. Ezért fontos, hogy a gyerekek ne legyenek állandóan fültanúi felnőttek sopánkodásának, rossz hírek egyoldalú terjesztésének; aktív vagy passzív tv-nézés során se. Természetesen nem kell eltitkolnunk, hogy foglalkoztat minket a kialakult szokatlan és nehéz helyzet, de kétségeinket, bizonytalanságainkat ne a gyerekekkel osszuk meg. Túlságosan részletes információkra, adatokra sincs szükségük, elegendő, ha egyszerű, az ő nyelvükön szóló, alap tájékoztatást kapnak. A nagyobb gyerekek többféle forrásból jutnak (fél)információkhoz. Ezért velük először is érdemes beszélgetést kezdeményezni, és felderíteni, milyen képet alakítottak ki a dologról, hogy aztán ehhez képest tájékoztassuk, támogassuk őket. 

-- Ha a gyerekek nagyon aggodalmaskodnak, ne söpörjük ezt le, ne bagatellizáljuk el a félelmeiket. Pl. ne mondjuk, hogy “Neked nem kell ezzel foglalkozni!”, vagy hogy “Nincs semmi baj!” (Különösen, ha ezzel ellentétes dolgokat cselekszünk, pl. maszkokat vásárolunk, vagy a készleteket töltjük fel.) Helyette ismerjük el az érzéseik jogosságát, fejezzük ki megértésünket, és biztosítsuk őket, hogy mellettük vagyunk. Ugyanakkor azt is mondjuk el, hogy a kutatók és az orvosok kitartóan dolgoznak a fertőzés csökkentésének és a betegség gyógyításának módján, és egyre jobb megoldásokat fejlesztenek ki. Hozhatunk példákat is a múltból, amikor családilag sikeresen oldottunk meg egy-egy krízishelyzetet; mutassunk rá, mit tettünk, és hogyan fordultak jóra a dolgok. Ez segít, hogy a gyerekek lássák, hogy rendelkezünk eszközökkel a helyzet kezelésére. A gyerekek számára olyan egyszerű dolgok is extra ijedelmet okozhatnak, mint a maszkos emberek látványa. Magyarázzuk el, hogy az mire jó, és kinek fontos viselni. 

-- Segítsük abban a gyerekeket (is), hogy ellenőrzésük alatt tartsák, amit lehet. Magyarázzuk el, hogy ezt a betegséget (is) apró, szabad szemmel nem látható kórokozók okozzák, és hogy hogyan lehet ellenük védekezni. Az alapvető üzenet a gyerekek felé az, hogy bizonyos egyszerű teendők elvégzése segítségükre lesz abban, hogy egészségesek maradjanak. Tanítsuk meg őket (is), hogy az alábbi óvintézkedésekkel fokozni tudják a védettségüket: - Kézmosás, különösen evés előtt és iskolába érkezés/hazaérkezés, mosdóhasználat, orrfújás, állatsimogatás, sokak által használt tárgyak fogdosása után. - Ceruza és egyéb tárgyak rágcsálásának beszüntetése. - Zsebkendőbe köhögés, tüsszentés, amit utána a szemetesbe dobunk (és kezet mosunk/fertőtlenítünk); ha véletlenül nincs kéznél zsepi, könyökhajlatba tüsszentés/köhögés. - Az archoz nyúlás, szemvakarás, orrpiszkálás elkerülése. Az archoz nyúlkálás többnyire önkéntelen, és nem is gondolnánk, milyen gyakori. Legyen valami a kezük ügyében, amivel babrálhatnak: pl. gumi a csuklón. - Saját étel, ital fogyasztása, saját evőeszköz használata. - Kézfogás, puszi helyett integetés, kacsintás, pantomim. - Betegség esetén otthonmaradás. Tudatosítsuk, hogy a tanítás igen hatékony módja a példamutatás.

 

A megszokott hétköznapok hiánya

 

-- Magyarázzuk el a gyerekeknek (koruknak megfelelő szinten), hogy miért vált szükségessé ez az intézkedés, és várhatóan meddig fog tartani. 

--Tartsunk a gyerekek számára napirendet, és szervezzünk számukra tevékenységeket, feladatokat. Nem várható el, hogy tartósan egyedül foglalják el magukat. Vonjuk be őket a napirend megtervezésébe, így könnyebben fogják betartani is azt.

-- Az online tanulás és játéklehetőségek, tv műsorok ellenére se tengjen túl a képernyőidő, mert az nyugtalanná és frusztrálttá teszi a gyerekeket. Az is fontos, mire használja a gyerek a kütyüt: bátorítsuk kapcsolattartásra, tanulásra, de pl. játékokat játsszunk inkább a valóságban, és legyen jelen az offline tanulás is (pl. olvasás, naplóírás). A tanulás mellett tervezzünk időt mozgásos tevékenységekre (pl. torna, vödörbe dobálás, tánc), játékra (pl. társas, kártya, kirakó, lego), alkotás (festés, gyurmázás, éneklés, esetleg egy színielőadás megvalósítása). Vonjuk be a gyermeket a házi munkába is, osszuk fel a feladatokat. Próbáljuk ajándék időnek felfogni ezt az időszakot, amikor sokat lehetünk együtt, és kipihenhetjük a szokásos rohanó élet fáradalmait. A játékot és a mesét a járvány-téma feldolgozására is használhatjuk, pl. kórház berendezése, játékállatok gyógyítása; Pöttyös Panni meséje. 

-- Ha van rá lehetőség (nincs teljes karantén), menjünk ki a természetbe. Természetmegfigyelő projektet is szervezhetünk (melynek során a gyerek legalább egy órán keresztül figyeli az élővilágot, lerajzolja, ami megragadja; felír egy csomó kérdést, amit otthon, internet, könyvek segítségével válaszol meg.) 

-- Használjuk ki a már létező távoktatási lehetőségeket, illetve éljünk azokkal, amelyeket az iskola a továbbiakban felkínál.

Hogyan védjük lelki egészségünket a Korona-vírus járvány idején

-- Aludjunk, pihenjünk eleget.

--Táplálkozzunk egészségesen, tápanyagdúsan, rendszeresen, megfelelő mennyiségben. 

-- Végezzünk örömteli tevékenységeket: hobbi, relaxáció, kapcsolat szeretteinkkel (az egy háztartásban élőkkel személyesen, a távolabbiakkal on-line, telefonon. Ez most nem a nagy összejövetelek ideje). 

-- Jó alkalom ez most arra, hogy az extra motivációt kihasználva megszabaduljunk korábbi, egészségrontó szokásainktól. Kimutatták például, hogy a dohányosokat gyakran rosszabbul érinti a betegség. Tehát dupla haszonnal tehetjük most le a cigarettát. 

-- Menjünk ki a természetbe! Megérkezett a tavasz, a napsugarak egészséggel és reménységgel töltenek fel minket. A friss levegő nem kedvez a vírusok terjedésének, a természettel való kapcsolódás és a mozgás egyaránt jó hatással vannak az immunrendszerre. 

-- Feszültség ellen: mozgás! A rossz hírek felett ücsörögve garantáltan lekonyulunk, de ha kicsit felrázzuk magunkat, beindítjuk a boldogság-hormonok termelését. Jó lehet bármilyen edzés, jóga, tai-chi (leginkább online órák javasoltak most), futás (szabadban), kirándulás stb., de mikor nincs hosszabb időnk, pár perc is megteszi. Sétáljunk egy megállót, mikor közlekedünk; lift helyett válasszuk a lépcsőket (ez fertőzésvédelmi szempontból is javallott), vagy álljunk fel a számítógép mellől és csináljunk pár kar-, vállkörzést, guggolást. Figyeljünk közben a testérzeteinkre, kapcsoljuk ki az agyunkat. 

-- Korlátozzuk a vírussal kapcsolatos hírekkel való foglalkozást. Fontos, hogy naprakész praktikus információink legyenek, ezért válasszunk ki egy-két megbízható forrást, ahonnan tájékozódunk, de ne olvassunk el minden létező cikket a témában. (Pl. egy hazai és egy nemzetközi információs portál: https://koronavirus.gov.hu/; https://www.who.int/emergencies/diseases/novel-coronavirus-2019) Meghallgathatjuk a napi hírösszefoglalót a tévében is, de készüljünk fel rá, hogy bármilyen médiát “nyitunk ki”, ez a téma fog ránk áramolni, és akkor a közbeszédről (család, munkatársak, szomszédok) nem is beszéltünk. Az volna a szerencsés, ha napi egy-két óránál, többet nem foglalkoznánk a témával. 

-- Lőjük be az aggódás “ideális” szintjét Ha csak egy kicsit aggódunk, elbagatellizáljuk a problémát, lehetséges, hogy nem lesz elég a motivációnk, hogy megtegyük, amit szükséges, s így kevésbé tudjuk megvédeni magunkat. Ha túlságosan rettegünk, akkor cselekvőképtelenekké válhatunk a szorongástól, elveszíthetjük a hitünket abban, hogy érdemes tenni bármit is. De túlzott reakció, pánik is bekövetkezhet, melynek hatására hirtelen, felelőtlen döntéseket hozhatunk. Törekedjünk arra, hogy a realitások talaján maradjunk, de fogjuk fel, hogy cselekednünk kell, hogy minimalizáljuk a veszélyeket. A megváltoztathatatlant akármennyi aggódás sem fogja megváltoztatni. Abban viszont bízhatunk, hogy a változó helyzetben is képesek leszünk helyesen reagálni. 

-- Szüntessük meg a világvége hangulatot. Óvintézkedéseink ellenére is megtörténhet, hogy megfertőződünk. Ezen az sem segít, ha túlzásba visszük a megelőző intézkedéseket, és öt évre elegendő kézfertőtlenítőt halmozunk fel. Legyünk tisztában azzal, hogy fertőződés esetén is jó esély van rá, hogy tünetmentesen, vagy enyhe lefolyással túl leszünk a dolgon. Amennyiben olyan állapotunk van, ami fokozza a kockázatokat, azzal arányosan fokozhatjuk az óvintézkedéseket is. Lássuk meg, hogy a nemzetközi szervezetek és az országos vezetés reagálnak a helyzetre. Bizonyára lehet kritikával illetni a működésüket bizonyos területeken, de eredmények, jó példák is vannak előttünk. 

-- Amikor eluralkodnak a nyomasztó gondolatok... Próbáljuk ki, hogy leírjuk őket, majd egy kicsit később menjünk végig a mondatokon, és keressük meg, hol túloztunk, hol írtunk pontatlanságokat. Ehhez egy pozitívan gondolkozó családtag, ismerős segítségét is kérhetjük. 

-- Döntsük el, milyen napunk lesz! Tervezzük meg, hogy milyen napi szintű óvintézkedéseket vezetünk be (pl. kézmosás, közeli kontaktus csökkentése, betegek kerülése), és általában is szervezzük meg a napok rutinját -- testnek, léleknek és szellemnek egyaránt tápláló tevékenységekkel --, mert a kiszámíthatóság biztonságot és vígaszt nyújt. A nap folyamán sok negatív hír és hatás érhet minket. De már reggel, felkelés előtt az ágyban eldönthetjük, hogy milyen vágányra szeretnénk helyezni magunkat: mire fogunk figyelni? milyen örömteli dolgokat fogunk csinálni? milyen irányba tereljük a gondolatainkat? kinek fogunk segíteni, kit fogunk megszeretgetni? 

-- Aggodalom a testben A szorongás és az aggodalmak fizikai feszültséget okoznak a testünkben, az izmainkban is. Ez aztán visszajelez az agyunknak, hogy “baj van!”, további stresszt és feszültséget okozva. Szánjunk a napunk során többször is időt arra, hogy végigpásztázzuk a testünket az ilyen feszültségforrásokat keresve (tipikusak pl. a felhúzott vállak). Vegyünk néhány mély levegőt, és nyújtsuk meg a kilégzéseket ötig számolva. Feszítsük meg a feszült területeket még jobban, majd kiengedve a feszítést, lazítsunk. Például teljes erőből ökölbe szorítjuk a kezünket, majd elengedjük. Figyeljük meg a feszülést és az elengedettség érzését is. Aztán újabb mély levegők és hosszú kilégzések. Ekkor húzzuk fel a vállakat a fülekhez, majd ejtsük le őket. Figyeljük meg a különbséget abban, hogy érezzük magunkat a gyakorlatok előtt és után. 

-- Osszuk meg érzéseinket szeretteinkkel és támogassuk egymást! Sokszor már az is megkönnyebülést hoz, ha nyíltan beszélhetünk mély érzéseinkről és aggodalmainkról (nem összetévesztendő a folytonos panaszkodással, ami inkább egy felszínes rossz szokás). Különböző emberek különböző perspektívákból szemlélik a dolgokat, ami árnyalhatja, reálisabbá teheti a járványról alkotott képünket. A nehéz időkben könnyen terjed a megbélyegzés és a bűnbak keresés is. Figyelmeztessük magunkat, hogy a beteg emberek nem gonoszak vagy rosszak, hanem maguk is áldozatok, és hogy a vírus nem válogat népcsoportok vagy országok között, még ha kulturális különbségek hathatnak is a terjedésére. Amennyiben valaki nem tartja be az óvintézkedéseket, lehetséges, hogy felelőtlen viselkedéssel állunk szemben, de az is, hogy ismeretek vagy lehetőségek hiányáról van szó. Ilyenkor szerencsés, ha a viselkedést helytelenítjük, nem pedig magát az embert; és lehetőség szerint információt, támogatást nyújtunk neki. 

-- Jól tesszük, ha az egyszerű relaxációs és mindfulness technikákat akár kézmosás közben is gyakoroljuk, amivel úgy tűnik, elég sok időt fogunk tölteni mostanában... Végezzünk pl. egyszerű légzéstechnikákat: mélyen be, hosszan ki vagy mélyen be, sóhajtva ki. Illetve 5 másodpercen keresztül be, 5 másodpercen keresztül benntart; 5 másodpercen keresztül kifúj. Vagy találjunk ki valamilyen pozitív tartalmú, megerősítő mondatot, amit közben magunknak mondogatunk. Kutatások bizonyítják, hogy az a technika hatékony stresszcsökkentő. Pl.: Ahogy belélegzem, betölt a pozitív és egészséges energia. Ahogy kilélegzem, távozik minden negativitás és feszültség. De meg is masszírozhatjuk a kéz izmait mosás közben. A WHO minimum 20 másodperces kézmosást javasol; ha énekelünk alatta, egyszerűen mérhetjük az időt is: pl. a Tavaszi szél vizet áraszt... első versszaka kb. eddig tart. 

-- Amennyiben úgy érezzük, hogy pl. a fenti technikák nem segítenek, forduljunk szaksegítséghez. Pszichológusi támogatást on-line is kaphatunk.

picpicpicpicpicpicpicpicpicpicpicpicpicpicpic pic pic pic